Petőfi Sándor: TARKA ÉLET
És Thalia kisasszonynál,
Mégpedig nagy tiszteletben...
Ott elcsaptak, itt elszöktem.
S jártam négylovas hintókon.
Tisztitottam más csizmáját,
S tisztitá az enyimet más.
Egy helyen száraz kenyéren
Rágicsáltam, más helyen meg
Tejbe-vajba fürösztöttek.
Föld, kietlen rengetegben;
Háltam ismét cifra ágyon,
Fínom patyolat-párnákon.
Szolgabíró hajdujának,
S én előttem hajtogatták
Magokat a szolgabírák.
Velem jőni karonfogva,
Máskor ismét úri hölgyek
Pillantásomért epedtek.
S volt ruhámon folt hátán folt,
Zöldre raktam sárgát, kéket...
Szent atyám, be tarka élet!