Petőfi Sándor: TEDD LE, BOJTÁR, A SUBÁDAT...
Mennykő szántsa meg a hátad,
Látod, már a patak is letette,
Vele a langy tavasz letétette.
Fehér keble csak ugy dagad,
Dagad, dagad széles jókedvében,
Hogy az ég lenéz megint rá kéken.
Honnan jöttél, fülemile?
Akárhonnan, semmi gondom rája,
Csak te dalolj, bokrok furulyája.
Mintha toll nőtt volna rája;
El ne röpülj, megtollasodott fa,
Hadd űljek rózsámmal árnyékodba.
Pántlikát akarsz venni tán?
Nézd a mező szebb pántlikát árul,
Szebbet, ingyen, sok ezer virágbul.