Petőfi Sándor: 15-DIK MÁRCIUS, 1848
Vésőd soká nyúgodott.
Vedd föl azt s örök tábládra
Vésd föl ezt a nagy napot!
Míg egy század elhaladt,
Nem tevének annyit, mint mink
Huszonnégy óra alatt.
Gondolatink szárnyai,
Nem vagytok már többé rabok,
Szét szabad már szállani.
Melyet eddig láncotok
Égető karikájában
Kínosan sirattatok.
Nem féltelek, nemzetem,
Szívedben a vér megindul,
S éled a félholt tetem.
Neved, pesti ifjuság,
A hon a halálórában
Benned lelte orvosát.
Mint szokása régóta,
Csak beszélt nagy sikeretlen:
Itt megkondult az óra!
Verjük le a lakatot,
Mit sajtónkra, e szentségre,
Istentelen kéz rakott.
Majd bevárjuk, mit teszen;
Inkább szurony a szivekben,
Mint bilincs a kezeken!
Pestnek elszánt ifjai!... -
S lelkesülés szent dühében
Rohantunk hódítani.
Ezren és ezren valánk,
S minden arcon, minden szemben
Rettenetes volt a láng.
Volt az ezerek hangja,
Odatört a sajtóhoz és
Zárját lepattantotta.
Ott egy író fogva van,
Mert nemzetének javára
Célozott munkáiban.
Fölrepültünk, mint sasok,
Terhünktől a vén hegy lába
Majdnem összeroskadott.
S diadallal hoztuk el,
Aminőt ez az öreg hely
Mátyás alatt ünnepelt! -
Vésd ezeket kövedre,
Az utóvilág tudtára
Ottan álljon örökre.
Hogy kevély légy, lehetnél!
E hős ifjuság vezére
Voltam e nagy tetteknél.
S díjazva van az élet...
Napoleon dicsősége,
Teveled sem cserélek!