Petőfi Sándor: A CSÁMPÁS LEGÉNY
Eddig én jártam utánok,
Most ők járnak én utánam:
Látod, látod, csámpás lábam!
Egytül-egyig elment tova,
Mind elmene katonának,
Én billegek, itt hagyának.
Kértelek: végy a szivedbe.
Kinevettél akkor csúful,
Ha nevettél, mostan búsulj.
Most én arra rá se' nézek.
Ha nézem őt, azért nézem,
Hogy őkegyelmét lenézzem.
Azt veszem el, azt is talán,
Az is ugy lesz feleségem,
Hogyha megkér nagyon szépen.
Ugy-e lyányok, mikor más nincs?
Kapnak rajtam a leányok,
Pedig csámpás lábbal járok!