Petőfi Sándor: BEAUREPAIRE
A király becsűlete:
(Mint ezernyolcszázharmincban
S most valami két hete)
S esküvék, hogy bosszut áll,
Megöli a szabadságot
És megmenti a királyt.
Longway már meghódola,
Megy tovább, Verdunön a sor,
Elkezdődik ostroma.
S reszkető félelmiben
Térd- s fejethajtást határoz,
Hogy bántása ne legyen.
Beaurepaire mást beszél:
"Hódolásról nem lehet szó,
Még nem oly nagy a veszély.
Szerelmes, jól van, tehát
Hadd vegye ki kezeinkből,
Mi magunk ne adjuk át."
Hallgatott rá a tanács,
Tollat nyujtanak neki, hogy
Irj' alá a hódolást.
A tollat, s fegyvert ragad,
S lelkesűlten és elszántan
Mondja ki e szavakat:
A gyalázatot, de én
Az ellennek csak holttestet
Adni át megesküvém.
Majd mint vonzó példa áll...
Én betöltöm esküvésem...
Végszavam: szabad halál!"
S elsütötte fegyverét,
S ez szivébül kiszakítá
Életének gyökerét.