Petőfi Sándor: ILYEN ASSZONY VALÓ NÉKEM...
Mint az én kis feleségem.
Eszemadta kis barnája,
Te vagy a világ rózsája.
Aki annyit szomorkodtam;
Csillagos ég az életem,
Ezt is neked köszönhetem.
Örömemnek kútforrása,
Többet ér egy tekinteted,
Mint a tavasz, mikor legszebb.
Megérem én azt az időt,
Hogy ahová lépsz, kedvesem,
Lábad nyomán virág terem.
Sokfélének mondhatnálak,
Nem mondalak én egyébnek,
Csak az isten remekének!