Petőfi Sándor: A BOROZÓ
Vígan illan életem;
Gondüző borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem.
Hogy csak a bor istene,
Akit én imádok, aki
E kebelnek mindene.
Füttyentek rád, zord világ!
Szívemet hol annyi kínnak
Skorpiói szaggaták.
Csalni nyájas éneket;
Bor taníta elfeledni,
Csalfa lyányok, titeket.
A halál ha űzni jő:
Még egy korty - s nevetve dűlök
Jégöledbe, temető!