Petőfi Sándor: ÁLOM
Szenvedém nagy kínjait;
Jött az éj szelíden végre,
S könyörűlve békeségre
Álmaim karába vitt.
A szőke lányt,
Nem hidegen
Már szűm iránt;
A szerelem,
S eget lele
E kebelen,
Lángajakán,
Mézcsókjait
Lecsókolám.
S megannyi csók,
S oly édesek!
S oly lángolók!!
És marhat a fájdalom, a fene kín;
Én tűrni fogok, - valahára talán
Majd égi való jön az álmak után.