Petőfi Sándor: ELÉGIA
A mennyverte Prometh keblin az éhes ölyü? |
Meddig jajgat hurom búskeseregve panaszt? |
Hullj le bilincs, szünjön, lant, szomoru, árva jajod. |
Föltészi a sziklát hegy tetejére, Sysiph, |
De hidegen marad a lánynak örökre szive. |
Keblem Vesta-tüzét nincsen eloltni erőm. |
Melynek ölő sugarán gyönge virágcsa fonyad. |
Ha tovaszállt lelkem Lethe özönébe merűl. |