Petőfi Sándor: HONVÁGY
Feléd siet remegve bús |
Hazája, boldog róna, hol |
Dunánk ezüst hullámai. |
Csak egy kemény atya átkait |
Ezer tövissel hinteni |
Örök betűkkel írva fel |
Melyet lefutnom rendele |
Élhetni, s a szelíd halál, |
S átszenderíti lelkemet |
Kiszenvedett porom fölött |
S a mormogó habzaj között |
S a jégszív is talán, kinek |
Békülten a halom fölé, |
Panaszt: szegény, szegény fiam! |