Petőfi Sándor: LEHEL
LEHEL
A kürtkebelbe fú Lehel,
S a kürt riadva énekel
Vad éneket csatára;
S szilaj szikrát ezer szem hány,
És nyúl kifent acél után
Ezer kéz, hallatára.
S a kürt riadva énekel
Vad éneket csatára;
S szilaj szikrát ezer szem hány,
És nyúl kifent acél után
Ezer kéz, hallatára.
A kürtnek harsogó szava
Még egyszer szálla tétova,
És összeütközének:
Hadúr világduló fia
S a bosszuló Germánia;
Mind harcszomjas legények.
Még egyszer szálla tétova,
És összeütközének:
Hadúr világduló fia
S a bosszuló Germánia;
Mind harcszomjas legények.
Iszonyterhes lön a csata!
Vérnek patakja árada
Mezők tiport füvében,
És por közé a hadfiak
Sürűn omolva hulltanak,
Mint gabna jégesőben.
Vérnek patakja árada
Mezők tiport füvében,
És por közé a hadfiak
Sürűn omolva hulltanak,
Mint gabna jégesőben.
Még dúl soká az ütközet,
Még diadal nem nyujt kezet
Sem ennek sem amannak.
Még a koromsötét halál
Honába kard csapásinál
Ezren s ezren rohannak. -
Még diadal nem nyujt kezet
Sem ennek sem amannak.
Még a koromsötét halál
Honába kard csapásinál
Ezren s ezren rohannak. -
A sors kockája vetve van!
És haj! seregje csúfosan
Leverve nyög Lehelnek.
S kiket nem ére a halál
Kardok duló csapásinál,
Rabláncon vesztegelnek.
És haj! seregje csúfosan
Leverve nyög Lehelnek.
S kiket nem ére a halál
Kardok duló csapásinál,
Rabláncon vesztegelnek.
"Hogy többé ránk ne törjetek,
Bitóra tüstént véletek,
Rablók gonosz csapatja!"
Kihez hajolt a győzelem,
Parancsszavát a fejdelem
Ily büszkedurván adja.
Bitóra tüstént véletek,
Rablók gonosz csapatja!"
Kihez hajolt a győzelem,
Parancsszavát a fejdelem
Ily büszkedurván adja.
"Elő vezér! elő veled;
Elsőség illet tégedet,
Hadd lássuk szörnyü képed.
Olyan magasra emel-e
A magyarok nagy istene,
Mint én emellek téged?"
Elsőség illet tégedet,
Hadd lássuk szörnyü képed.
Olyan magasra emel-e
A magyarok nagy istene,
Mint én emellek téged?"
S a porba tipratott kebel
Fojtott dühérzeményivel
A hős előre lépett,
És szóla: 'Fejdelem! kegyed,
Látom, határtalan; egyet
Engedj hát kérni tőled.
Fojtott dühérzeményivel
A hős előre lépett,
És szóla: 'Fejdelem! kegyed,
Látom, határtalan; egyet
Engedj hát kérni tőled.
A kürt éltem hű társa volt;
Ő annyi vért és viadalt
Karom között szemléle.
Ez óra tőle elszakaszt;
Hagyd még egyszer megfúnom azt,
Hagyj elbucsúzni tőle!'
Ő annyi vért és viadalt
Karom között szemléle.
Ez óra tőle elszakaszt;
Hagyd még egyszer megfúnom azt,
Hagyj elbucsúzni tőle!'
És zúg dörögve rémitőn
A kürt ismét Lehel kezén;
S hogy harsogtatta szerte:
Rá szent hevűlet lángja száll,
A győző fejdelemnek áll,
És véle őt leverte!
A kürt ismét Lehel kezén;
S hogy harsogtatta szerte:
Rá szent hevűlet lángja száll,
A győző fejdelemnek áll,
És véle őt leverte!
'Te fölmagasztalsz,' e szavak
A hősi ajkon hangzanak,
'És én a porba váglak!'
Arcára kéjsugárt vete,
Elébe a halálnak.
A hősi ajkon hangzanak,
'És én a porba váglak!'
| S megy | bátran, míg önérzete |
Elébe a halálnak.
Pápa, 1842. június
