Petőfi Sándor: PETRICS SOMÁHOZ
PETRICS SOMÁHOZ
Bűvölőn hangzik dalod, óh barátom
Petrics, és e szű öröm-érzeteknek
Tengerében leng, s feledem keservem,
Petrics, és e szű öröm-érzeteknek
Tengerében leng, s feledem keservem,
| Hogyha te zengesz. |
Zengj! - Ha dús volnék, aranyat fizetnék
Bőven én néked dalodért; de sorsom
Nem kegyel. Csak vers, mit az árva ifju
Bőven én néked dalodért; de sorsom
Nem kegyel. Csak vers, mit az árva ifju
| Nyerhete tőle. |
Hát legyen versem dijad és jutalmad,
S majd ha a végzet kiszakaszt karodból
Engem; olvasván ezeket, lebegjen
S majd ha a végzet kiszakaszt karodból
Engem; olvasván ezeket, lebegjen
| Dalma eszedben. |
Ostfiasszonyfa, 1839. szeptember 4.
