Petőfi Sándor: TOLVAJ HUSZÁR
Zeng a harsány trombita:
Kvártély, kisbiró! huszárok
Szállanak a faluba.
A vitézi seregek:
Aggalom s öröm vegyűlve
A lakókat szállta meg.
Nem hiába lakozik:
A huszárok csínosak, de
Kissé hosszuk újjaik.
Mond az aggódó anya,
Nehogy ez vagy az lakunkból
Vélek elvándorlana."
Véle ébred a huszár;
Lóra pattan, induló zeng,
S messze föld fogadja már.
Néz utánok a leány;
Köny pereg le szép szeméről,
Mély sohaj kel ajakán.
Könybe mért lábbad szemed?"
"Jó anyácskám, meglopának,
Egy... elvitte szívemet."