Petőfi Sándor: VÁNDORDALOK
S tőled, te drága hon!
Vándorlom a világot
Végetlen útakon.
Fáradva lépdegel,
Mert vállaim tetézvék
Butyornak terhivel.
Nincs többé vállamon;
És mégis vajh mi csüggeszt?
És mégis vajh mi nyom?
Mely tégedet lever,
Nem válladon... szivedben
Az óriás teher.
Darusereg;
Azért hagyjátok-e a tájat,
Mert nem meleg?
Ellenkező:
A szerelem forró honából
Jégsír felé.