Petőfi Sándor: HADD MARADJAK...
HADD MARADJAK...
Hadd maradjak (melletted, ha)
Kebleden nem, (közeledben.)
Kebleden nem, (közeledben.)
Távozám, hogy e(lpusztuljak)
S bujdosásomban (akartam,)
Ah de én távol (tetőled)
Még meghalni sem (tudhattam.)
S bujdosásomban (akartam,)
Ah de én távol (tetőled)
Még meghalni sem (tudhattam.)
Visszajöttem, itten (élek,)
És ha nem szeretsz (te engem,)
Meg kell halnom, (de haljak meg)
Közeledben... ez(t esengem.)
És ha nem szeretsz (te engem,)
Meg kell halnom, (de haljak meg)
Közeledben... ez(t esengem.)
Szomorú, rideg (bús lelkem)
Ugy bolyong söt(ét magányban,)
Mint amott e (bolygó tűz az)
Éj ködében a p(usztában.)
Ugy bolyong söt(ét magányban,)
Mint amott e (bolygó tűz az)
Éj ködében a p(usztában.)
Szatmár, 1846. október
