Reményik Sándor: A szépség próbája
A szépség próbája
Hajós Ivánnénak
Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.
Mint aranyfelleg alkonyati égre.
Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes, néma, feneketlen mélyről.
Örvényes, néma, feneketlen mélyről.
A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.
A könnycsepp igazolt és ragyogott.
Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét,
Átragyogta a költő kételyét.
Átragyogta a költő kételyét.
A költeményen és a könnyön át
A Szépség találta meg önmagát.
A Szépség találta meg önmagát.
1922 április 8
