Reményik Sándor: A nagy piktor
Már teljes lendülettel festeget.
Ecsetjét arany-tengerekbe mártva
Húzza hervadó világok felett.
Milyen könnyed és mily könyörtelen:
Szépséget s halált egyben osztogat.
Irtóztató és hízelgő a hangja:
Meghalsz, - de utoljára szép leszel.