Reményik Sándor: Hogy jő az ihlet?
Kiváncsin valaki.
Hát - néha úgy jő, mint a langy eső
És néha, mint a villám,
Mely erdőre csap tölgyfát gyujtani.
Van rá eset,
Hogy harsonát fú és dobot veret.
Mint egy cirógató, szelíd kezet.
Azután megragad,
Borzongat, dideregtet, mint a láz,
A pokol mélységéig megaláz
Az égig felemel.
Majd én vagyok a "hangulat-halász",
Kire a végtelenség rálehel.