Reményik Sándor: Mögötte
Be furcsán lappang egy-egy vers mögött
Az egyszerű,
A sokszerű,
A kisszerű,
A nagyszerű való!
A háta mögött láthatatlanul
A rengeteg lobog.
S egyetlen szikra lobbantotta fel,
Mely mindörökre látatlan marad.)
Mélyen, mélyen alatta
Morajlanak nem sejtett tengerek.
S ki tudja, merre tűnt el a sirály,
A víz színét szárnyával fölverő.)
Időn, teren, mulandóságon át
A pantheonok ormára a szél.
S az ősz mögött csak egy beteg levél
Aranylik árván és rejtelmesen.)
Be furcsán lappang egy-egy vers mögött
Az egyszerű,
A sokszerű,
A kisszerű,
A nagyszerű való!