Reményik Sándor: Napkelte a várad-velencei állomáson
A kalauz kiáltott: Várad-Velence!
Máskép mondotta, más nevet kiáltott,
De már így maradt meg az én fülembe'.
Mint ég titkába látó óriás,
Úgy kéklett keleten a Királyhágó.
Elmélkedve nyugatról és keletről,
S a Lélekről, mely megújul - magától.
A fejedelmi Transsylvániából.