Reményik Sándor: Sas a magasban
És egyre szélesebb köröket ír,
S a földtől egyre távolabb lebeg.
Hatalmas szárnya alig-alig lendül,
Ez "ama kiterjesztett erősség".
S én hulló levelek útján megyek,
És magammal, és mással,
És az Istennel perelek,
S lényem törvényét félve kutatom.
A végtelen erő,
S a végtelen Magány,
És a végtelen Nyugalom.