Reményik Sándor: Tatrangi Dávid apja
Áttörte vele a föld gőzkörét
Csoda-gépe, csoda-fantáziája.
A világ-aethert szeli régen át
Saját útján a fényes lég-hajó.
S képzeljétek el, amint holt kezét
Most is a kormányon pihenteti.
Holott a gép viszi, ragadja őt
Gáttalanul, naprendszerek előtt
Süvítve el, - keresztül minden égen,
Hány csillagon kötött ki már azóta
A magyar rögnek hajdani lakója?
Titka, teremtő titka teljességét
Nem bírjátok megközelíteni.
Ti nem tudjátok, ki volt az apa... -
Bár itten hagyta nektek száz fiát,
S gyümölcséről ismeritek a fát:
Minden gyümölcsnél mégis több a fa,
Hagyjátok szárnyalni a holt apát
Ködfoltok között, tejutak alatt.