Reményik Sándor: A hammelni patkányfogó
Dalomban a pokol hatalma,
Ki nem tanultam mesterséget,
Hogy mit tudok: most megnézzétek!
Most megfúom a varázssípot!
Az Isten engem nagyon megvert,
Patkányt fogtam, most fogok embert.
Az agg, a gyermek is megéri
Én rontó, gonosz fáradságom,
A sípszóra ha jőni látom.
A férfi délibábot kerget,
Jegyest én eltépek arától,
A barátot a barátjától.
Anya elhagyja csecsemőjét,
Tudós a fényt, mely néki lángolt
És követik a szörnyű vándort.
Velem jő gazdag, szegény sáfár,
Ődöng a pap a templomtájon,
Mert nem zúg csak az én Zsoltárom!
S amerre megyek, merre futok,
Utánam jőnek esve-állva
És nem tudják, hogy a halálba!
Viszem őket a hegyen túlra,
Hol szerte foszlunk esti köddé
És visszatérés nincsen többé.
Hogy mit tudok: most megnézzétek!
Szívem üres, szívem kihalva,
Dalomban a pokol hatalma!