Reményik Sándor: Ilyenkor...
Ilyenkor...
Ilyenkor, méla éjeken,
Át roppant, néma téreken
Húnynak ki, lobbannak fel lángok:
Üzennek egymásnak a végtelen világok.
Át roppant, néma téreken
Húnynak ki, lobbannak fel lángok:
Üzennek egymásnak a végtelen világok.
Valahol kigyulladt egy új nap,
Egy holt világ, végén a bejárt útnak
Bolyongva bús kísértetek között
Egy futó tűzcsóvába ütközött.
Most új sugárt lövell ki a vak éjbe
S szárnyán az új sugárnak
Egy üzenet száll győztesen zenélve:
Testvér, én most születtem.
Egy holt világ, végén a bejárt útnak
Bolyongva bús kísértetek között
Egy futó tűzcsóvába ütközött.
Most új sugárt lövell ki a vak éjbe
S szárnyán az új sugárnak
Egy üzenet száll győztesen zenélve:
Testvér, én most születtem.
Valahol egy világnak fénye fogy,
Minden betelt és nem lesz már sehogy,
A tűz hamu, a rózsák jégvirágok,
A róna hómező, holló se károg,
Csonttádermedve bú, öröm, dalok.
Egy szó röpül az utolsó sugáron:
Testvér, én meghalok.
Minden betelt és nem lesz már sehogy,
A tűz hamu, a rózsák jégvirágok,
A róna hómező, holló se károg,
Csonttádermedve bú, öröm, dalok.
Egy szó röpül az utolsó sugáron:
Testvér, én meghalok.
