Reményik Sándor: Művészet
Tűrted orcátlan, győztes röhejét?
Én rád hajlok és megsimogatlak.
Le rólad égi lánggal égetem,
Az én oltárom megtisztulva vár.
Én minden vágyad dalba szűröm át
És bizony mondom: megnyugtatlak téged.
Jer, hadd a hajszát, süllyedj el belém,
Itt minden üdvösséged meg van írva!
Kifosztott, ájulásig gyönge vagy?
Jer, támaszkodj rám, én erős vagyok!
Kövess és lássa bámuló szemed,
Hogy úr vagyok én millió halálon!
Én új Midás s e bűvös kéz alatt
Izzó arannyá lesz, amihez érek.
Mártsd medencémbe száraz szirmait
S im, mindnek üde, bársonyos színe!
A léghajómból rendre kihajítjuk,
Úgy lebegsz majd az őrült magasságba.
De én ragadlak ünnepi tetőkre
És fenn - egy percre - eloldom a láncod.