Reményik Sándor: Idegen vendég a kánai menyegzőn
Öröm villan e bús világra.
Az arcok egymásra derülnek.
Az öröm asztalánál mégis.
Korcs szóra nyitom csukott számat.
Mint göröngyhullás temetésen.
Így örülök az örvendőkkel.
Ül a fájdalom fejedelme.
Mért csak ilyen az én vigalmam?
Megáldotta a vigasságot.
Lángol az első csodatétel.
Ki mer hát búsabb lenni nála?
Ki ülsz az asztalfőn derengve,
Örüljek az örvendezőkkel:
Magamtól megmenekülhessek.
Hadd legyen nekem békességem.
Torz nevetésem ne buggyanjon.
Derülten nézzek mindenekre.
Ne legyek ünneprontó jövevény.
Jusson eszedbe: én nem ittam
Első csodád bíbor borából.