Reményik Sándor: Visszanyert fény
Visszanyert fény
Járosi Andornénak
Sötét a fenyves, sötét a világ.
Előttem az út egyre feketébb.
És mégis olyan biztosan megyek,
Ó, kibeszélhetetlen Békesség -
Kezemben olyan békés fegyverek:
Jobbkezemben szeges bot, egyszerű,
Balkezemben zsebvillanylámpa ég.
Ha eloltom, sem félek semmitől,
Véd az erdő és segít a sötét.
Futtatom magam előtt fényemet -
S fel a fákon, mint víg mókusokat:
Táncoltatom a szelíd sugarat.
Előttem az út egyre feketébb.
És mégis olyan biztosan megyek,
Ó, kibeszélhetetlen Békesség -
Kezemben olyan békés fegyverek:
Jobbkezemben szeges bot, egyszerű,
Balkezemben zsebvillanylámpa ég.
Ha eloltom, sem félek semmitől,
Véd az erdő és segít a sötét.
Futtatom magam előtt fényemet -
S fel a fákon, mint víg mókusokat:
Táncoltatom a szelíd sugarat.
Sötét a fenyves, sötét a világ.
Mögöttem messze, milyen messze már
Fülledt, gyötrelmes kórházi szobák -
Végnélküli orvosi rendelők -
Tátongnak, mint vak, süket folyosók.
Ó - és itt - most - sziklák, fenyők, erők,
Gyanta, tömjén, olajok, illatok
És balzsamok.
Nem is ezen a világon vagyok.
Mögöttem messze, milyen messze már
Fülledt, gyötrelmes kórházi szobák -
Végnélküli orvosi rendelők -
Tátongnak, mint vak, süket folyosók.
Ó - és itt - most - sziklák, fenyők, erők,
Gyanta, tömjén, olajok, illatok
És balzsamok.
Nem is ezen a világon vagyok.
Sötét a fenyves, sötét a világ.
De fenn a fenyőn vidám mókus ül.
Fény-mókus. Én futtattam fel a fára.
Ül és fütyül a fekete világra.
De fenn a fenyőn vidám mókus ül.
Fény-mókus. Én futtattam fel a fára.
Ül és fütyül a fekete világra.
Sötét a fenyves, sötét a világ
És háború van s ó, annyian félnek!
Uram, bűnömül ne vedd - én nem félek.
Bízom, hiszek, s fényem táncoltatom -
És háború van s ó, annyian félnek!
Uram, bűnömül ne vedd - én nem félek.
Bízom, hiszek, s fényem táncoltatom -
Ó, visszanyert Fény - Ó, Lámpa - Ó, Lélek!
Hohe Rinne, Szebeni-havasok, 1939 szeptember
