Reviczky Gyula: VI. Bál után
Ragad a lázas képzelet.
Melletted űlök, czifra párok
Fel és alá keringenek.
Dobog, majd megszakad szivem.
Szeretnék sírni, mint a gyermek,
A boldogságtul, azt hiszem.
Lágyan merengve hallgatom;
De édesebb minden zenénél
A mosoly édes ajkadon.
Eszemet bontja meg e szó.
Én nem tudom, szférák zenéje
Lehet-e ilyen megható?
A mennyből szálltál ide le?...
Ah, ép' most kér föl egy fajankó!
S keringesz fel s alá vele.