Reviczky Gyula: XLV. Még mostis véled, csak tevéled
XLV. Még mostis véled, csak tevéled
Még most is véled, csak tevéled
Szokott benépesülni álmom,
Az éjjel láttam ujra képed',
Én édes, elhervadt virágom.
Szokott benépesülni álmom,
Az éjjel láttam ujra képed',
Én édes, elhervadt virágom.
Szemed, a hűséget sugárzó,
Rajtam pihent szelíd hevével;
És hangod, mint csengő madárszó
Áradt a némaságba széjjel.
Rajtam pihent szelíd hevével;
És hangod, mint csengő madárszó
Áradt a némaságba széjjel.
Arczod rózsáit, szűz derűjét
Lehe nem érte hervadásnak;
Az írigy évek tova tüntét
A régi szépségben kiálltad.
Lehe nem érte hervadásnak;
Az írigy évek tova tüntét
A régi szépségben kiálltad.
Gyönyörrel néztelek, de szóra
Nem birt megnyilni gyáva ajkam.
Pirulva álltam, elfogódva,
Mint üdvünk szép korába' hajdan.
Nem birt megnyilni gyáva ajkam.
Pirulva álltam, elfogódva,
Mint üdvünk szép korába' hajdan.
S midőn az álom tünni kezdett
És szemeim lassan kinyiltak:
Ajkim csöndes hálát rebegtek,
Hogy megjelentél álmaimnak.
És szemeim lassan kinyiltak:
Ajkim csöndes hálát rebegtek,
Hogy megjelentél álmaimnak.
Óh mert ölelne bár keletnek
Szép húrija, drágább az álom,
A mely téged mutat szivemnek,
Én édes, elhervadt virágom.
Szép húrija, drágább az álom,
A mely téged mutat szivemnek,
Én édes, elhervadt virágom.
