Reviczky Gyula: XVIII. Beh jó, hogy el tudom feledni
Ha játszottak szivemmel;
Beh jó, hogy egy szeszélyes asszony
A lábamról le nem ver.
Lakik szivembe' mélyen.
Beh jó, hogy magamat kimentem
S mást vádolok kevélyen.
Másoknak nem beszélek.
Beh jó, hogy oly nyugodt vagyok s jót
Embertől nem remélek.
Hivságos életemhe';
S port szórok a világ szemébe,
Mint ő az én szemembe!