Reviczky Gyula: XXXIX. Találkozunk végre mégis!
Örül ennek még az ég is.
Úgy ragyog rám, úgy nevet
Tiszta lánggal, mint szemed.
Ködös, téli, bús napokban
Szép szemednek súgara
Világított egymaga.
Meneküljön az igézet,
Mely, lekötve ajkamat,
Azt mondotta: Nem szabad!
Megcsókollak, megölellek.
Hosszan érzett híjamat
Töltse bé egy pillanat!