Reviczky Gyula: A távolban
Tépen ezt a rózsát.
E is vinném szívesen,
Édes lányka, hozzád.
Elrepűl sok óra
S hervadt lészen és halott,
Mert siet a rózsa.
Ne menj tőle messze.
Csak a meddig elviszed
A rózsát kezedbe';
Fészkéből kirebben,
Vagy a meddig éneke
Hangzik a közelben.
Rózsa és az ének,
Mint rószálló ajakad,
Mint zengő beszéded.
Perczre is veszítnem
Ajkad egy lehelletét,
S a fényt szemeidben!
Vérem' egyre szitja;
S futva futnék, drága lány,
A te karjaidba.