Reviczky Gyula: Aratás
Aratásnak van ideje.
Gazda ember kaszát penget,
Ugy vágja a sűrü rendet.
A kévét igy kötik össze,
Sárga kalászt egybehányva,
Mind izzad, de egy se bánja.
Koszorú van közepében,
Aratásnak koszoruja;
Igy mennek be a faluba.
A tornácz elé akasztván,
Körüle vig arcu lányok
Járnak aratási tánczot.
A gond messze van ma tőle.
Ha csorgott is verejtéke,
Mégis nyugalom a vége!