Reviczky Gyula: Emmához
Emmához
I.
Szenvedsz? beteg vagy? vajha vágyam
Vihetne szárnyakon,
S hajolhatnék kebledre lágyan,
Én lázas angyalom.
Vihetne szárnyakon,
S hajolhatnék kebledre lágyan,
Én lázas angyalom.
Óh, bár veled, a szenvedővel,
Tölthetnék éjt, napot
S csókolhatnám varázserővel
Tüzelő ajakod'.
Tölthetnék éjt, napot
S csókolhatnám varázserővel
Tüzelő ajakod'.
Majd mondanék regét regére,
És bús egy volna csak:
Egy beteg ifjuról, ki végre
Meggyógyult általad...
És bús egy volna csak:
Egy beteg ifjuról, ki végre
Meggyógyult általad...
De én nem szállhatok, mi haszna
Gyötör a bú, a vágy?
Ápoljon hát s álmid' virassza
Szerette jó anyád.
Gyötör a bú, a vágy?
Ápoljon hát s álmid' virassza
Szerette jó anyád.
Mint vagy? gyötörnek lázaid még,
Te drága, szende lény?
Ugy-e, ugy-e tavaszkor ismét
Mosolygva jősz elém?...
Te drága, szende lény?
Ugy-e, ugy-e tavaszkor ismét
Mosolygva jősz elém?...
A tavasz is szomoruságot
Érezne nélküled,
Sohajtanának a virágok:
Szép asszonyunk beteg!
Érezne nélküled,
Sohajtanának a virágok:
Szép asszonyunk beteg!
II.
Ne okozz, ne vádolj szüntelen'!
Nem vagyok én hozzád hűtelen.
Mióta megláttam arczodat,
Gondolatom, álmom csak te vagy!
Nem vagyok én hozzád hűtelen.
Mióta megláttam arczodat,
Gondolatom, álmom csak te vagy!
S mint a föld a nap körül forog,
Ébren, alva csak rád gondolok.
Napsugaram, édes szerelem,
Süss szivembe hiven, melegen!
Ébren, alva csak rád gondolok.
Napsugaram, édes szerelem,
Süss szivembe hiven, melegen!
Majd, ha megfagy a tüzes parázs,
S ha tavaszkor is lesz hervadás:
És ha délben éjszaka leszen:
Akkor leszek én is hűtelen.
S ha tavaszkor is lesz hervadás:
És ha délben éjszaka leszen:
Akkor leszek én is hűtelen.
Higyj nekem hát! A tied vagyok.
Ha nem akarsz, jobb ha meghalok.
Érzem is, ha elhagysz engemet,
Bújában a szívem megreped.
Ha nem akarsz, jobb ha meghalok.
Érzem is, ha elhagysz engemet,
Bújában a szívem megreped.
III.
A mama szólt: «Édes leányom,
Okos légy s győzd le már magad'!
A szerelem vaksága, hidd el,
Tévutra vitt már sokakat.
Okos légy s győzd le már magad'!
A szerelem vaksága, hidd el,
Tévutra vitt már sokakat.
Fontold meg jól minden dolognál,
Mit szól a világ szája majd?
Mert minden ugy jó csak, ha ennek
Nincs semmi kifogása rajt'.
Mit szól a világ szája majd?
Mert minden ugy jó csak, ha ennek
Nincs semmi kifogása rajt'.
Kövessed hűn az ő parancsát:
Szeress, midőn megengedi,
S bár szíved megszakad a bútól,
Vidám mosolyt mutass neki.»
Szeress, midőn megengedi,
S bár szíved megszakad a bútól,
Vidám mosolyt mutass neki.»
Te megfogtad a tanácsot.
Éber vagy, óvatos, hideg.
A bókból és nyájas mosolyból
Egyformán jut mindenkinek.
Éber vagy, óvatos, hideg.
A bókból és nyájas mosolyból
Egyformán jut mindenkinek.
Hogy törik magukat utánad
A férfiak! És ezalatt
Az, kit te is szeretni tudnál:
Nem is néz rád s tovább halad.
A férfiak! És ezalatt
Az, kit te is szeretni tudnál:
Nem is néz rád s tovább halad.
IV.
A pletyka bánt?... Elhagylak imhát.
(Az etikettet ki nem állhatom!)
Én boldogtalan legyek inkább,
Mint betanított, illemes majom.
(Az etikettet ki nem állhatom!)
Én boldogtalan legyek inkább,
Mint betanított, illemes majom.
Bár te vagy fényem, álmom, üdvöm,
Bár kívüled mást nem szerethetek:
A válás kínjait leküzdöm,
De báb, de gép én sohasem leszek!
Bár kívüled mást nem szerethetek:
A válás kínjait leküzdöm,
De báb, de gép én sohasem leszek!
Szivem taktusra nem szerethet;
Inkább szerelmem' is megtagadom!
Mert gyűlölöm az etikettet;
Mert borzadok nevetni - magamon.
Inkább szerelmem' is megtagadom!
Mert gyűlölöm az etikettet;
Mert borzadok nevetni - magamon.
V.
Azt irta, hogy többé nem írhat,
S oly illemes volt levele.
Én zsebre dugtam, nem feleltem
S nagy bölcsen hallgattam vele.
S oly illemes volt levele.
Én zsebre dugtam, nem feleltem
S nagy bölcsen hallgattam vele.
Ön is feledt, én is feledtem;
Mindkettőnk élt, a hogy tudott.
Az idő sok mindent begyógyít!
S szivünk most hál' isten, nyugodt.
Mindkettőnk élt, a hogy tudott.
Az idő sok mindent begyógyít!
S szivünk most hál' isten, nyugodt.
VI.
Hogyha vársz még vagy tiz évet,
Én leszek, nem más, a férjed;
S ha tárczám is úgy akarja,
Fürösztelek tejbe-vajba'.
Én leszek, nem más, a férjed;
S ha tárczám is úgy akarja,
Fürösztelek tejbe-vajba'.
Holdvilágos éjszakákon,
Járunk majd a lagunákon.
Ott ismétlem karjaidban:
Holtomiglan, holtodiglan!
Járunk majd a lagunákon.
Ott ismétlem karjaidban:
Holtomiglan, holtodiglan!
Csókjaink majd elregélik,
Mire vágytunk annyi évig...
Csak hogy addig én szerelmem,
Megöregszünk mind a ketten.
Mire vágytunk annyi évig...
Csak hogy addig én szerelmem,
Megöregszünk mind a ketten.
VII.
Válás után
Válás után
Mig láttalak, gyötört a szerelem,
S elhagytalak vigan, könyelmüen.
Vágyam beszélte: «Visszatérek én
S akkor leszel csak igazán enyém.
S elhagytalak vigan, könyelmüen.
Vágyam beszélte: «Visszatérek én
S akkor leszel csak igazán enyém.
Enyém leszel, te a jóság maga!
Te a hűség, szelidség angyala!»
Igy szól az ábránd s közbe kételyem:
A boldogságot el nem érhetem.
Te a hűség, szelidség angyala!»
Igy szól az ábránd s közbe kételyem:
A boldogságot el nem érhetem.
Nyugalmat, enyhet én nem ismerek
Üldöznek vágyak, ismeretlenek.
S borongva e lázhozta képeken
A perc üdvéről megfeledkezem.
Üldöznek vágyak, ismeretlenek.
S borongva e lázhozta képeken
A perc üdvéről megfeledkezem.
Tündérsziget virágai között,
Hol a szépség, az ifjuság örök,
Hol nincs vásári zaj s unott magány:
Sohse hagynálak el, te drága lány.
Hol a szépség, az ifjuság örök,
Hol nincs vásári zaj s unott magány:
Sohse hagynálak el, te drága lány.
De írigy emberek között vagyunk,
Nem forrhat össze lázas ajakunk,
A sors idegen út felé ragad,
De én azért szeretlek, áldalak.
Nem forrhat össze lázas ajakunk,
A sors idegen út felé ragad,
De én azért szeretlek, áldalak.
Lemondani, azt írod, jobb leszen.
Lemondhat-e, oh, mondd, a szerelem?
Most már tudom, nem élhetek veled,
S tudom, hogy nélküled sem élhetek!
Lemondhat-e, oh, mondd, a szerelem?
Most már tudom, nem élhetek veled,
S tudom, hogy nélküled sem élhetek!
Én nem tehetek róla, oh te sem!
Üdvünk, csapásunk volt a szerelem.
Bocsáss meg és feledj: Isten veled.
Legyen örökre áldott a neved!
Üdvünk, csapásunk volt a szerelem.
Bocsáss meg és feledj: Isten veled.
Legyen örökre áldott a neved!
VIII.
Tudnék bár írni szenvedélylyel,
Tudnék szivet szakítani;
E szent szerelmet, tiszta vágyat
Dehogy birnám kimondani.
Tudnék szivet szakítani;
E szent szerelmet, tiszta vágyat
Dehogy birnám kimondani.
És ha Te lázas indulattal,
Mely hosszu bánatot feled,
Zokogva, sirva rám borulnál,
Úgy vallanád szerelmedet:
Mely hosszu bánatot feled,
Zokogva, sirva rám borulnál,
Úgy vallanád szerelmedet:
Én nem szólnék egy árva szót se,
Hozzád simulva kéjesen.
Mit is beszéljek angyalokkal
Igy meggyalázva, vétkesen!...
Hozzád simulva kéjesen.
Mit is beszéljek angyalokkal
Igy meggyalázva, vétkesen!...
