Reviczky Gyula: Falun
Falun
I.
Búsan, összetörten
Megint idejöttem,
E meghitt magányba:
Gyógyírt tőle várva.
Megint idejöttem,
E meghitt magányba:
Gyógyírt tőle várva.
Egyedűl hallgassam
Szivem dobogását;
Elvérezni lassan,
Emberek ne lássák.
Szivem dobogását;
Elvérezni lassan,
Emberek ne lássák.
Bánt az utczalárma,
Az a hajsz előre.
Kedves falum árnya,
Te rejts el előle!
Az a hajsz előre.
Kedves falum árnya,
Te rejts el előle!
Vagy ha már nem adhat
Falum se nyugalmat,
Te rejts el előle,
Falu temetője!
Falum se nyugalmat,
Te rejts el előle,
Falu temetője!
II.
Régi utczák, régi házak;
Régi arczok, újra látlak!
Levegőtök' szívom ismét.
Alig bírok válni innét.
Régi arczok, újra látlak!
Levegőtök' szívom ismét.
Alig bírok válni innét.
Száz bajommal nem törődöm;
Elmerengek, eltünődöm:
Itt szeretnék megpihenni,
Mindörökre rejtve lenni!
Elmerengek, eltünődöm:
Itt szeretnék megpihenni,
Mindörökre rejtve lenni!
Az erdőben, a magánnyal
Összeolvad lelkem árnya;
Mint a vad, ha megsebezték,
Elbuvik, úgy várja vesztét.
Összeolvad lelkem árnya;
Mint a vad, ha megsebezték,
Elbuvik, úgy várja vesztét.
III.
Susogjatok, ti koronás fák!
Virágok, illatozzatok.
Csak ti ne legyetek mogorvák.
Azért, hogy én oly bús vagyok.
Virágok, illatozzatok.
Csak ti ne legyetek mogorvák.
Azért, hogy én oly bús vagyok.
Kik valaha lepkéket űzni,
Lányért epedni láttatok:
Majd egykoron halk zizegéssel
Jelentsétek, ha meghalok.
Lányért epedni láttatok:
Majd egykoron halk zizegéssel
Jelentsétek, ha meghalok.
