Reviczky Gyula: Férfikor
Férfikor
Ez egyhangú, sivár napokban
Szegény szivem remélve dobban:
Mig egyszer boldog nem leszek,
Meghalnom addig nem lehet!
Szegény szivem remélve dobban:
Mig egyszer boldog nem leszek,
Meghalnom addig nem lehet!
Nem sujthat oly kegyetlen átok,
Hogy sose lássak napvilágot;
Hogy ez a hosszu éjszaka
Ne virradjon meg valaha.
Hogy sose lássak napvilágot;
Hogy ez a hosszu éjszaka
Ne virradjon meg valaha.
Azok a lázas szenvedélyek
Sok vész után nyugodni térnek,
Rajongó, vad szivem kiforr:
Te jősz, nyugodtabb férfikor.
Sok vész után nyugodni térnek,
Rajongó, vad szivem kiforr:
Te jősz, nyugodtabb férfikor.
Légy üdvöz! Érted megbocsátom
Átsírt, magános ifjuságom',
Fel sem panaszlom senkinek;
Idegen ugy sem érti meg.
Átsírt, magános ifjuságom',
Fel sem panaszlom senkinek;
Idegen ugy sem érti meg.
Óh, szállj szivembe, munka-béke,
Sorsüldözöttek menedéke;
Hitesd el, perczre bár, velem,
Hogy nem czélhíjas életem.
Sorsüldözöttek menedéke;
Hitesd el, perczre bár, velem,
Hogy nem czélhíjas életem.
S ti bájoló, csalárd szirének,
Szép hangotok már nem igéz meg!
Eddig bolondotok valék,
De immár látok, hála ég'!
Szép hangotok már nem igéz meg!
Eddig bolondotok valék,
De immár látok, hála ég'!
Miattatok szenvedtem ennyit,
Türtem csalódást, kínt ezernyit.
Tövisre léptem untalan',
Ifjú valék s boldogtalan.
Türtem csalódást, kínt ezernyit.
Tövisre léptem untalan',
Ifjú valék s boldogtalan.
Mig a boldogságról ti zengtek,
Nem lesz nyugalma életemnek.
Azért tehát, a mig lehet:
Ábrándok: isten véletek!
Nem lesz nyugalma életemnek.
Azért tehát, a mig lehet:
Ábrándok: isten véletek!
