Reviczky Gyula: Meghalt
Meghalt: Mindennap hallhatod.
Hamar mondod ki, kurta szó,
Mégis szivet rázkódtató.
Ez az örök kháosz maga.
A kinek szól, nem érti meg;
A síri éj vak és siket.
Száz örömét és száz baját
Nem érzi többé sohasem
A szív, ha porlik odalenn.
Fakaszthat miljó életet;
Egész föld ünnepelheti:
Szegény tatár, mindegy neki!
Leányka, mint nyiló tavasz -
Ha későn, évek múlva is:
Meghalt, elmondják rólad is.
Egymásután mind meghalunk;
S a temető szálló pora
Multról nem álmodik soha.