Reviczky Gyula: Nirvána
Nirvána
Szeretnék már menni, menni!
Lefeküdni s ott pihenni -
Hunyt szemmekkel, mindörökre
A fekete, néma földbe'.
Lefeküdni s ott pihenni -
Hunyt szemmekkel, mindörökre
A fekete, néma földbe'.
Megutáltam a világot,
A sok önzést, csalfaságot.
Jóllaktam az emberekkel,
Semmi sem vonz, semmi sem kell!
A sok önzést, csalfaságot.
Jóllaktam az emberekkel,
Semmi sem vonz, semmi sem kell!
Bánt a víg kör, a magány is,
A napfény is, a homály is.
Megvakulnék már a fénytől
S félek, félek a sötéttől!
A napfény is, a homály is.
Megvakulnék már a fénytől
S félek, félek a sötéttől!
Hogy e kínos, durva pálya
Mindörökre valahára
Véget érjen, azt kivánom;
Jőjj enyészet, örök álom!
Mindörökre valahára
Véget érjen, azt kivánom;
Jőjj enyészet, örök álom!
Nem akarok újra élni,
Nem kivánok visszatérni
Sem az égbe, sem a földre,
Csak aludni mindörökre!
Nem kivánok visszatérni
Sem az égbe, sem a földre,
Csak aludni mindörökre!
