Reviczky Gyula: Szerelmi morál
Szerelmi morál
I.
A városban rossz emberek
Sok mindent pletykálnak terólad.
Hogy ez s az udvarol neked;
Hogy csapodár és kikapó vagy.
Sok mindent pletykálnak terólad.
Hogy ez s az udvarol neked;
Hogy csapodár és kikapó vagy.
Mit bánom! Ajkam ajkadon
Nem vádra ingert, üdvöt érez.
S akárhogy is fontolgatom:
Elég tudnom, hogy csókod édes.
Nem vádra ingert, üdvöt érez.
S akárhogy is fontolgatom:
Elég tudnom, hogy csókod édes.
II.
Azt hittem, már szeretni nem fogok,
És íme, újra nőért lángolok.
«Szerelmes vagy, szivem, ne is tagadd,
Asszonyba, kit szeretni nem szabad.»
És íme, újra nőért lángolok.
«Szerelmes vagy, szivem, ne is tagadd,
Asszonyba, kit szeretni nem szabad.»
Ezt hajtja a morál, a becsület;
Hanem a szív nem hallja, az süket.
«Szabad vagy nem szabad, mit kérdezed!
Szeretni azt szabad, a kit lehet.»
Hanem a szív nem hallja, az süket.
«Szabad vagy nem szabad, mit kérdezed!
Szeretni azt szabad, a kit lehet.»
III.
A szerelemnek katonái
Az asszonyok mind, édesem.
Csakhogy nem szoktak mind beválni.
Sok nő szeretni képtelen.
Az asszonyok mind, édesem.
Csakhogy nem szoktak mind beválni.
Sok nő szeretni képtelen.
A szenvedélynek nyomoréki
Hogy nem csatáznak, meghiszem.
Lőtávolon kűl állva nézik,
Hadat ha szívnek szív izen.
Hogy nem csatáznak, meghiszem.
Lőtávolon kűl állva nézik,
Hadat ha szívnek szív izen.
De a kinek van harczi kedve:
Nem hátrál véglehelletig.
S ha legyőzetni végezetje:
Sziven találva - elesik.
Nem hátrál véglehelletig.
S ha legyőzetni végezetje:
Sziven találva - elesik.
