Reviczky Gyula: Utolsó vágy
(Akármikor, készen talál),
És nem lesz, a ki megsirat:
Attól e szív meg nem riad.
A sír lakója nem hiú.
Hol csak bogáncs, gyom, tüske nő,
Az árok is jó pihenő.
Távol jövőben egykoron
Képezni fogja föld mezét
S kél-száll a légben szerteszét:
Koldús sarúját lepje be;
Csak legalább melyet takar,
Legyen minden kis rög magyar.
Testvérietlen nép lakik;
Egy nyelvet értsenek csupán:
Szép nyelvedet, magyar hazám!