Rimay János: [X] MÁS
Mellém híván neved,
Szent Jehova, reménlek,
Hív ígíretedben
S fiad érdemében
Bizom, hol járok-kelek,
Tebenned nyugodván,
Mint lelkem oszlopán,
Minden jókkal bételek.
Valjon azon ki lát,
Ki fölött kinyúlt karod?
Vétkes voltában is
Nincs köztünk csak egy is,
Kinek vesztét akarod,
Csak hogy benned higgyen,
Reá vigyázsz igen,
S haját is számán tartod.
Tőled senkit soha,
Sőt azokot szólítod,
Eltévedt voltokot
Te magad is szánod,
S utodra igazítod,
Búsult haragodot
Azon, ki megbántott,
Csuda, mint lágyíthatod.
Tekinthetetlen fény,
Ható és bév kegyelmed,
Nagy könnyen kedvet nyér
Fiadból kifolyt vér,
Ránk ha haragod terjed,
Vessződet téríti,
Kezedet enyhíti,
Lelkünket hogy ne verjed.
Mint lelkem zálogát,
Én is tartván hitemben,
Sok búm s bűnöm között,
Melly már megtört, főzött
S kínzott minden ízemben,
Magam reád hagyom,
Mert hitelem vagyon,
Hogy velem léssz igyemben.
S életemnek kedvezsz,
Kivel mit gondolhatok?
Bűnömtűl tágulván
S búmtól szabadulván
Könnyűszerrel járhatok,
S amikor parancsolsz,
Vagy hívatsz magadhoz,
Készen elő állhatok.
Ne nézz abban engem,
Vagy bűnöm akadályát,
Hanem magad frigyét
S Fiad szent érdemét,
Ki megkérlelt, Szent Atyját,
Te vagy mi örökünk,
S tarts meg végig köztünk
Christusunk felkölt napját.
Hozzád vezérlő út,
Mint szent igédből értjük,
Mi szomjúságunkot
És fáradságunkot
Csak nála enyhíthetjük,
Te nagy jó voltodot
S irgalmasságodot
Ő kedvével vehetjük.
Egyenlő tisztesség
Néki légyen teveled,
Mert ő érdemében
És engedelmében
Tölt néked minden kedved,
Melly bétölt kedvedből
Kérünk, s kegyelmedből
Sok vétkünket elfeljd.