Rimay János: ELSŐ
ŐTET VENUS AZ Ő ZÁSZLÓJA ALÁ, EGY KEGYEST
ÉGÉRVÉN NEKI, KIT Ő LIDIÁNAK NEVEZ
Venus asszony engem,
Kezdé haraggal szavát:
Csak te vagy-é, úgymond,
Oly eszes vagy bolond,
Hogy én hatalmam javát
Kis szóddal sem kéred,
Sőt ottan kerőled
Szerelem tág hálóját?
Merthogymert méreg, méz
Szerelemben elegyült,
Sok rend nagy kárával
S némely halálával
Tüzében nagy kínra fűlt,
Tűlem elrémültél,
Nagy távul keröltél,
Szíved ellenem meghűlt.
Mert azhová terülsz,
Utánad vigyáztatok,
S rajtad mutatom meg,
Hogy nem mind kín, méreg,
Kit szerelemmel gyújtok,
Okost, hívet, tisztát,
Ki szómnak jó helt ád,
Igen kímélve sújtok.
Az szerelem-háló
Felterített kötele,
Ésszel, okossággal,
Vidám józansággal
Szükség, hogy legyen tele,
Az, aki kévánja,
Hogy búal ne bányja,
S legyen áltmenetele.
Téged Pallas rígen
Ehhez hozzákészített,
Minden tudománnyal,
Ki becsületet vall,
Béven felékesített,
Hogy engem is esmérj,
És udvaromban élj,
Termettel is szépített.
Mint ő maga is kért,
Minden jovával látlak,
S reménséged ellen,
Nagy anyaiképpen
Szép kegyessel megáldlak,
Ollyal, ki képéhez
S ékes termetéhez
Kész érdeműnek látlak.
Kiben semmi híját
Szépségemnek nem hadtam,
Két forgó szememet,
Gyújtó, hív szívemet
Ábrázatjában adtam,
Afelett bölcs ésszel,
Okos ítílettel
S minden javammal láttam.
Ékes, szép voltával
Ő magáévá tészen,
Felejthetetlenül
Szívedbe ő beül,
S elmédbe zárva lészen,
Csak őtet óhajtod,
Mert szíved is csak ott
Minden örömet vészen.
Mely bév szikrákot vét,
Méltó gyuladozásra,
De mihelt betegít,
Megint gyógyít, segít,
Hord vizet oltásodra,
Hogy szintén el ne fogyj,
De neki kedvet hordj,
Kész ő megtartásodra.
Tökéletességgel
Foglald te is magadhoz,
S jó szolgálatodért
Ad ő jó, hasznos bért,
Csalárdsággal sem kínoz,
Mert áldott szerelme
S hozzád való kedve
Hű leszen s rád bút sem hoz.
S csudáló termetét
Szépítsed verseiddel,
Csak egyedül őtet,
Ily megékesültet
Tiszteljed szerelmeddel,
Kiért ő is téged
Míg él, híven szeret,
S holtáig nem felejt el.
Kihez minden illő,
Beszéd, tréfa, éneklés,
Tánc, járás, ugrálás,
Nézés, vég mosolygás,
Módjával való lépés,
Hív, buzgó szerelem,
S bódog, kinek ebben
Lehet részesültetés.
Ki őtet eléggé
Méltán megdicsírhesse,
S egyszer látott képét,
S kire jó szemet vét,
Soká elfelejthesse,
Én neked ajánlom,
Azt is igen hágyom,
Légy holtig szerelmesse.