Rimay János: [XXI] MÁS LELKI VIGASZTALÁS
LELKI VIGASZTALÁS
[PÉLDÁZAT SZERINT VALÓ ÉNEK]
Nincs oldhatatlan nyűg vetvén nyavalyámra,
Ha gondja Istennek csak egy szál hajamra,
Inkább gondot visel lelkemre s magamra.
Mert senkit magához kereszt nélkül nem hítt,
Fia is ez földön sok kísírettel vítt,
S úgy szerzett lekünknek jó örömmondó hírt.
Soványságát hó is mert csak kövéríti,
Így Isten vesszeje lelkünket enyhíti,
Mint aranyat az tűz langjával szépíti.
Tereh alatt viszi pálmafa fel ágát,
Így lelkünk sújtással toldja okosságát,
S kereszt is viseli lelkünk boldogságát.
Hogy tudhass Uradtúl sok jót érdemleni,
Mert mint köd után szép szokott az nap lenni,
Rajtad is búd után jód úgy fog fénleni.
S irgalma oszlopa tőből még ki nem dőlt,
Vigasztald lelkemet, ki búban forrott s főtt,
Küldd el is fecskédet, hadd lássak jó időt.