Rimay János: [V]
Dicsírnem nevedet!
Mert életemben sokképpen nekem
Jódot részeltetted,
Érdemem felett szent ismereted
Üdvösségem örök útjára
Belém szerkesztetted.
Felnevelésemre,
Kísírtetektől, veszedelmektől
Való őrzésemre,
Esésem nem lött csonkult sértésemre,
Romladozásom történt
Sőt épülésemre.
Noha tántorgatott,
Vigasztalással, gyógyítgatással
Kezed támogatott,
Illetlenséggel, mértékletlenséggel,
Mint híg nádat az szélvész,
Ördög hajtogatott.
Reám nem vethetett,
És örök rabbá, amint akará,
Engem nem tehetett.
Kinek köszönjem? Csak neked, ki könnyen
Kiragadtál körmös kezéből,
S mentté tetted fejem.
Én jól gondolkodom,
Hálaadással, magasztalással
Én neked tartozom,
Ha ezt tágítom, kedvedet vadítom,
S kárhozatra való bűnömmel
Magamot nagyítom.
Magasztalásodra,
Én sok vétkemet s kegyességedet
Vessed mérő fontra,
Haragod hajol irgalmasságodra,
S így hát engem vezethetsz
Te szent országodra.
Csak ne kisebbítsed,
Ékes élettel, keresztyénséggel
Lelkemet szépítsed,
Szívemet, Uram, ne is keserítsed,
S holtom után lelkemet
Mennyben telepítsed.