Somlyó Zoltán: ÖRÖK VŐLEGÉNYEK
ÖRÖK VŐLEGÉNYEK
S az ember odajut görcsös szivével,
hogy gyönyörűt álmodik minden éjjel,
ahol az ég kinyílott, oda ér el.
hogy gyönyörűt álmodik minden éjjel,
ahol az ég kinyílott, oda ér el.
Ha ősz szálat lel a hajában,
kitépi és csókolja lágyan,
mint - akiért lett - a lányt hajdanában.
kitépi és csókolja lágyan,
mint - akiért lett - a lányt hajdanában.
S mit évek óta nyűtt, - a vén zsakettet,
gondozza, félti, bárha vedlett,
mint ősz anyó egy régi kertet.
gondozza, félti, bárha vedlett,
mint ősz anyó egy régi kertet.
Az uccán, mint egy vőlegénynek,
szemei furcsa fényben égnek,
mintha menyasszonyt keresnének.
szemei furcsa fényben égnek,
mintha menyasszonyt keresnének.
A kávéházban úgy ül ő le,
minkéntha várna ifjú nőre;
virágokat vesz nyakra-főre.
minkéntha várna ifjú nőre;
virágokat vesz nyakra-főre.
És éjjel, félig égve, félig fázva,
sietve megy a lázas indóházba,
szegény, bolond reményekkel parázna.
sietve megy a lázas indóházba,
szegény, bolond reményekkel parázna.
Ha egy vonat befut rekedt iramban,
ő vár legelül kopottan, hivatlan
és bámul, ha egy rőt szikra kipattan.
ő vár legelül kopottan, hivatlan
és bámul, ha egy rőt szikra kipattan.
