Somlyó Zoltán: MÁRIA ABARIENDOS
MÁRIA ABARIENDOS
1
Sűrű spanyolbort szürcsöltél-e?
Vagy ittál-e már téli estén
hajadonlány-szeretőd ajkán
legördülő parfőmös nyálból?
Vagy ittál-e már téli estén
hajadonlány-szeretőd ajkán
legördülő parfőmös nyálból?
Vagy aludtál-e sátorában
a lángoló nő üstökének?
És húnytad-e már szemedet le,
látva egy vérző, hűs narancsot?
a lángoló nő üstökének?
És húnytad-e már szemedet le,
látva egy vérző, hűs narancsot?
... Én Mária Abariendost
tartom a borok velejének!
A szeretők anyjának tartom
én Mária Abariendost!
tartom a borok velejének!
A szeretők anyjának tartom
én Mária Abariendost!
Áldassék érte minden lépte,
mely forró combját összehajtja,
hogy egyszer húsa volt a párnám
s véréből ittam vért és óbort...
mely forró combját összehajtja,
hogy egyszer húsa volt a párnám
s véréből ittam vért és óbort...
2
Ó, Mária, szüzek szüze! -
bús szájam ezt rebegte;
a Via del Pinón a bál,
a farsang lelke vagy te!
bús szájam ezt rebegte;
a Via del Pinón a bál,
a farsang lelke vagy te!
Ó, Mária, kis balkonod
magasra építették.
Én nem alszom már két hete,
oly lázasak az esték...
magasra építették.
Én nem alszom már két hete,
oly lázasak az esték...
A Quarnero oly hűs, oly lágy,
mint - gondolom - a kebled...
Ma reggel rádgondoltam és
ráfeküdtem... Ne vess meg!
mint - gondolom - a kebled...
Ma reggel rádgondoltam és
ráfeküdtem... Ne vess meg!
Szemem behúnytam és a víz
mellem s hasamat érte:
rádgondoltam és üdvöm volt,
légy százszor áldott érte!
mellem s hasamat érte:
rádgondoltam és üdvöm volt,
légy százszor áldott érte!
Versek bús csavargója: én,
te táncosnő és nő vagy.
Én meleg ételt nem eszem,
s te szótlan - öldöklő vagy.
te táncosnő és nő vagy.
Én meleg ételt nem eszem,
s te szótlan - öldöklő vagy.
Még ifjú testem bús, mert szűz;
te csókokon kövérszel.
És mégis vézna csöppenként
korán miattad vész el.
te csókokon kövérszel.
És mégis vézna csöppenként
korán miattad vész el.
Kapud alatt, hol buja nők
árulnak rothadt dinnyét,
itt éhezem én éccakán
s el nem mozdulok innét,
árulnak rothadt dinnyét,
itt éhezem én éccakán
s el nem mozdulok innét,
amíg a sok fagrádicson
föl nem kerültem hozzád...
Abariendos Mária
borítsd szememre szoknyád...
föl nem kerültem hozzád...
Abariendos Mária
borítsd szememre szoknyád...
3
Lejött Mária, lejött Mária,
suhogott, mint a selymek.
S rekedten szólt: ölelj meg!
suhogott, mint a selymek.
S rekedten szólt: ölelj meg!
Bezárt szemmel nézett reám
s kínosan zárt öléből
szent füst szállt föl a mélyből.
s kínosan zárt öléből
szent füst szállt föl a mélyből.
Belémártotta körmeit
szennyes, vézna husomba;
selyme csípőm surolta.
szennyes, vézna husomba;
selyme csípőm surolta.
Kivonszolt... piszkos földje volt
a Via del Pinónak;
lent fügehéj és tökmag.
a Via del Pinónak;
lent fügehéj és tökmag.
Lerántott. Forró keblein
kihasadt a ruhája.
S én hanyatt rogytam rája.
kihasadt a ruhája.
S én hanyatt rogytam rája.
Karolt a karja, mint a vész
s karolt két izmos lába. -
Fuldoklottam hajába...
s karolt két izmos lába. -
Fuldoklottam hajába...
A nyelve, mint piros narancs,
fogam közé úgy folyt be;
s nyála a keblén folyt le.
fogam közé úgy folyt be;
s nyála a keblén folyt le.
És ringott, mint a tengerek,
és ringtam, mint a tenger:
két égő acélhenger...
és ringtam, mint a tenger:
két égő acélhenger...
... És vége volt... És vége volt...
Egy úr állt a balkónon,
mely sötét volt és ódon.
Egy úr állt a balkónon,
mely sötét volt és ódon.
És harsány hangon kacagott
és Mária is véle...
Vajjon még él-e?... Él-e?...
és Mária is véle...
Vajjon még él-e?... Él-e?...
