Somlyó Zoltán: A HÓ MEG ÉN
A HÓ MEG ÉN
Pelyhek, pelyhek: könnyű néktek!
Sohse fáztok, sohse égtek.
Mindig lejjebb szálltok;
könnyű néktek szállnotok.
Sohse fáztok, sohse égtek.
Mindig lejjebb szálltok;
könnyű néktek szállnotok.
Pelyhek, pelyhek, csöndvitézek!
Minden arcba belenéztek.
Csókoltok, ha kell a csók
s olvasztanak lágy kacsók.
Minden arcba belenéztek.
Csókoltok, ha kell a csók
s olvasztanak lágy kacsók.
Pelyhek, pelyhek, fehér könnyek!
Ölelői asszonyölnek,
csak reám ne szálljatok!
Álljatok meg! Álljatok!
Ölelői asszonyölnek,
csak reám ne szálljatok!
Álljatok meg! Álljatok!
Pehely vagyok én magam is,
fejem hazug, lábam hamis.
Én is szállok lefele
s nem gondolok már vele...
fejem hazug, lábam hamis.
Én is szállok lefele
s nem gondolok már vele...
