Somlyó Zoltán: A VENDÉG
szemeid zöldre festik:
csendes nagyúr, kerek arany,
vendégem léssz ma estig!
lesz kéjes herce-hurca.
Kiváncsi ma csak rád vagyok.
Maradjon ma az utca!
Ki unt meg? Ki sír érted?
Csókoltál-e asszonykezet,
sikosat, hófehéret?
itt nem találhatsz társat.
Az én kezem, az én zsebem
álomra való már csak,
Talán ott voltál nála?...
Csöndes nagyúr, kerek arany,
gyerünk ki, az utcára!