Somlyó Zoltán: CSÓKOL A HALÁL
csókoltam, űztem annyi nőt...
Kik egykor a szívemhez találtak,
ki tudja: merre vannak ők?
mint mérföldkövek, állnak ott.
Senkit se tudok megsiratni,
ki fiatalnak láthatott.
az öreg, méla tél felé,
mint ahogy egykor bús kezeim
rohantak egy asszony elé.
sohsem érezték bús erőm;
és gyermekszem nem néz rám forrón,
bizakodással s incselkedőn.
mi másnak szép, mi másnak jó;
száz kőedénybe hullott mindaz,
mi kristálykorsókba való.
hogy életem így szerteszállt
s hogy igazán nem csókolhatok
már senkit sem, csak a halált.