Somlyó Zoltán: MI VAGYOK ÉN?
s mint én, oly bús, oly régi,
maga az áldott türelem
s ki kéri: megsegéli.
naponta megalázza.
Bár szeretem, mert rámarad
a földiségem váza.
Mindenki más csak rája lép
s a barna föld se tudja,
egy imakönyvből kihullt kép,
mit eltép egy szűz ujja.